Holnap után a nagy nap...
Amikor létrehoztam ezt a blogot, úgy terveztem hogy többet fogok írni... Aztán az élet közbe szólt. Valahogy nem találom a szavakat. Ideges vagyok, szétszórt, folyton fáradt, mint aki nem alszik eleget... Pedig aztán, Isten lássa lelkemet, 8 és fél és 9 óra közötti időket alszom, ami megintcsak furcsa, pláne ha magamat és a korábbi alvási szokásaimat veszem alapul. Közeleg a műtét... Azt hiszem ezért az idegesség. Mindjárt felvirrad a napja, hogy be kell feküdnöm... Ráadásul egyedül mehetek csak be, látogatni maximum látogatási időben, amiről még egyelőre információt nem találtam. Mikor lesz a műtét? Nem tudom. Mikor tudnak látogatni? Nem tudom. Be lehet egyáltalán jönni hozzám? Nem tudom. Mikor engednek ki? Nem tudom. Csupa olyan kérdés, amire a válasz mindig ugyan az: nem tudom. Utálom ezt a két szót... Utálom a bizonytalanságot. Izgulok... Félek. Mi lesz a műtét után? Mikor állok majd talpra? Mikorra sikerül beállítani végre a gyógyszereket é...